Corydoras habrosus – Foltos törpe páncélosharcsa

estükön: egy a hátúszó tövében, egy, ami a kopoltyúfedő mögött indul és a test közepéig tart, valamint egy nagyobb a farok tövénél. Egyes halakon a test közepén futó folt és a farok tövénél található folt egybeolvad, és szinte egy csíkot alkot, de az elmondható, hogy a farok tövénél található folt mindig nagyobb, mint a többi. A hátúszón két sor apró pöttyökből álló mintázat található, míg a farkúszón 4 sor világosabb pöttyökből álló mintázat van. A többi úszó mintázat nélküli. Színezetük hasonlít a Corydoras cochui-hoz, de utóbbinak 4 folt található az oldalán. A Corydoras nemzetség halai csak csoportban szeretnek élni, ezért legalább 5-6 egyedet tartsunk belőlük. A hímek kisebbek, és karcsúbbak a nőstényeknél, valamint az ivarérett nőstények hasi része sokkal teltebb.

Szaporítani – más Corydorasokhoz hasonlóan – kisebb csapatban célszerű őket úgy, hogy egy nőstényhez 2-3 hímet teszünk, és végrehajtunk egy nagyobb vízcserét, hidegebb lágy vízzel, ami beindítja a szaporodási kedvüket. Szaporodáskor a halak sokkal aktívabbá válnak: a hím kergetni kezdi a nőstényt, közben a bajszával meg-megcsapkodja a fejét, majd merőlegesen ráereszkedik (T-pozíció). A nőstény ekkor kiengedi az ikrákat, és a hím azonnal megtermékenyíti azokat. A nőstény a 0,8 mm átmérőjű és világossárga színű ikrákat az üvegre, vagy a vízinövények leveleinek fonákjára rakja. Az ikrák 3-4 nap múlva kelnek ki, és amint az ivadékok szikzacskója felszívódik, elkezdhetjük az etetésüket. Az ivadékok nagyon picik, ezért apró poreleségekkel, vagy sóféreglárvákkal etessük őket. Fontos a rendszeres, részleges vízcsere az ivadékok fejlődésének szempontjából. Megfigyelések szerint kevésbé hajlamosak a kishalak a megbetegedésekre, ha az aljzatra egy vékony réteg homokot szórunk, mintha aljzat nélküli akváriumban lennének.