Leírás: Viszonylag új fajról van szó (2002-ben fedezték fel egy expedíció során), származása alapján Burmai díszcsíknak nevezik a legtöbb kereskedésben. Tudományos nevüket Katsuma Kubotáról kapták, aki egy thaiföldi akvarista export cégnél tevékenykedik, és elsőként gyűjtötte be, majd küldte el beazonosításra a fajt. A Botia kubotai testfelépítése a többi Botiához hasonlóan hosszúkás, karcsú, oldalról lapított, háta enyhén ívelt, hasa egyenes. Szájuk viszonylag apró, alsó állású, és 4 pár bajuszszál található körülötte: 2 pár az orruk hegyénél, 1 pár az álluknál, és 1 pár a szájuk szegletében. A farkuk villás, amelyen sötét csíkok és foltok találhatóak, ahogyan a többi úszóján is. A mintázata mindegyik egyednek különböző, sőt ahogy öregszenek, ez meg is változik. A hal testén egy barnás-fekete sáv fut keresztben, amiben sárga foltok vannak, és ezt a sávot függőlegesen másik sötét sávok keresztezik, amelyekben ugyancsak sárga ovális foltok találhatóak. Általában a sötét színű részek szélesebbek lesznek, ahogy a hal öregszik, és a sárga foltok mennyisége és mérete is megváltozik. A Burmai díszcsík jól alkalmazkodik a különféle vízparaméterekhez, de alapvetően a lágy és enyhén savas vizet kedveli. Ha csapatban tartjuk, akkor sokkal bátrabbak, nappal is előjönnek a búvóhelyükről, és az egész akváriumot belakják. Mint más pikkely nélküli, vagy kis pikkelyű hal ők is érzékenyek a különböző bőrparazitákra, és nagyon érzékenyek a különböző gyógyszerekre is. Szemük alatt egy felmerevíthető tüske található, amelyet védekezésre, és egyes esetekben támadásra is használnak, ezért óvatosan fogjuk be őket, mert ez beleakadhat a hálóba, vagy megszúrhatja a figyelmetlen akvarista kezét.
A kifejlett nőstények testesebbek, és a fejük kerekebb, míg a hímek feje inkább nyújtottabb és az ajkaik is húsosabbak.
Akváriumi szaporodásáról nincsenek pontos információk.
