A hímek testét sötétkék, szinte fekete, és világoskék, vagy fehér váltakozó csíkozás díszíti. A farok alatti úszójukon 2-3 db sárga színű tipikus ikrafolt található, ami gyakran a nőstényeknél is látszik. Az úszóik széle világoskék. Méretben, és színben hasonlítanak a Pseudotropheus minutus-hoz, de a minutus testén lévő csíkok kevésbe határozottak, és a csíkok megállnak a farok előtt. Ha valami miatt megijednek, vagy stresszesek, akkor színeik drasztikusan elhalványulnak, és menedéket keresnek. A mbuna név a Tonga emberek nyelvén kövi halat jelent, ami jól leírja a sügérek környezetét. Eredeti élőhelyén hatalmas csapatokban él a kövek között, és viszonylag kis agresszió mutatkozik az egyedek között, ezért akváriumban is nagy csapatban érdemes tartani, persze a megfelelő méretű medencében. Legkevesebb 12 halat tartsunk együtt, így elkerülhető, hogy a domináns hím halálra üldözze a nőstényeket, vagy a többi hímet. Ha ennél kisebb csapatban tartjuk, akkor a domináns hím szisztematikusan levadássza a többi halat. Ha valóban nagy csapatban tartjuk, akkor a nemek aránya sem fontos. Hasonló színezetű halakkal se tartsuk, mert megtámadhatja azokat is. A Malawi neonsügér egy viszonylag új hal az akvarisztikában, és mára eléggé elterjedt is, de harcias viselkedése miatt nem kezdőknek való sügér. Gyakran úsznak az oldalukon, vagy fejjel lefelé, amikor felfedezik a kövek közötti repedéseket. Más mbunákhoz hasonlóan, lapos fogaik segítségével kaparják le az algákat a kövekről. A Természetvédelmi világszövetség (IUCN) vörös listáján sérülékeny fajként tartják számon, mert viszonylag kis helyen él a Malawi tóban.
A nemek megkülönböztetése nehéz, mert a hímek és a nőstények színei, és mintázata is megegyezik. A kifejlett hímek kissé nagyobbak, valamint a hasi, a hát-, és farok alatti úszók kissé nagyobbak és hegyesebbek, de a legjobb módszer, ha megfigyeljük viselkedésüket, mert a hímek sokkal inkább területvédők, és agresszívek, mint a nőstények.
Szaporítása akváriumban is lehetséges: anyai szájköltők. Ha tenyészteni szeretnénk, akkor célszerű 20-30 fiatal halat beszerezni belőlük és egy nagy akváriumban közösen felnevelni őket. A hímek általában egy sziklát, vagy lapos követ tartalmazó territóriumot alakítanak ki, de előfordul, hogy csak egy talajba ásott gödröt védelmeznek. Az udvarlás során a hím a terület felett pózol, és a színezete is felerősödik, valamint megpróbálja a nőstényeket becsábítani a területére. Ilyenkor elég agresszíven viselkedik, ezért célszerű háremben szaporítani. Ha más halak is vannak az akváriumban, akkor ezeket nem engedi a területének a közelébe. Ha a nőstény készen áll a párzásra, akkor beúszik a területre, lerakja az ikrákat, majd a szájába veszi azokat, és a hím megtermékenyíti őket. Ezt az ikrafoltok segítségével teszi: a nőstény megpróbálja azokat is felszedegetni, és ekkor a hím kiereszti a spermát. Az ikrák száma viszonylag kevés, többnyire 6 és 20 között változik, és nagyban függ a nőstény méretétől is. A nőstény ezután kb. 3 hétig forgatja az ikrákat a szájában, mielőtt kiengedi a már szabadon úszó kishalakat. Az inkubációs időszak alatt a nőstény nem eszik, és könnyen kiszúrhatjuk ”felfújt” szájáról. A túl stresszes nőstények kiköphetik a szájukban lévő ikrákat, vagy le is nyelhetik azokat, ezért ne piszkáljuk ilyenkor őket. Egyes tenyésztők 2 hetes korukban elveszik a nőstény szájából az ivadékokat, és mesterségesen nevelik fel őket, mert így több kishalat lehet nyerni, de ez kezdő akvaristáknak nem javasolt. A nagyon apró, néhány napos ivadék már kiszínesedik. A 2,5 cm nagyságú Malawi neonsügér már képes szaporodni.
