750 Ft
Készleten
Védekező mechanizmusa a csapatban úszás, ezért 10 példánynál kevesebbet nem túl célszerű tartani. Vörös neonhalakkal és különféle harcsafélékkel gyakran társítják, az egyik legjobb társítási variáció esetében. Betelepítéskor nem árt halainkra ügyelni, de később strapabíró, sőt, már-már kissé igénytelenebb hallá válhat. Ilyenkor a nem túl erős szűrést, gyengébb oxigénellátottságot is tűri, a betegségekre nem érzékeny. Kezdőknek ugyan nem szokták ajánlani, de mégis némi kis tapasztalattal rendelkező akvaristák belevághatnak tartásába. Nem lehetetlen, hogy egy pár társas medencében leívjon. Érdemes sötét aljzatot helyezni medencéjükbe, ezzel a praktikával biztonságérzetük növelhető, sőt színeik is pompásabbak lesznek. Gyakran érhet meg akár 4-5 évet, vagy esetenként akár még egy kicsivel többet is, ami ekkora lazacoknál ritkaságszámba megy. A Vörösfejű pontylazac (Hemigrammus bleheri) békés természetű hal, sok fajjal képes együtt élni (ha nem túl élénkek), de főképp a tetrákkal és a Dél-Amerikából származó apró, bölcsőszájú halakkal. Akkor tudjuk zavartalanul élvezni őket, ha egy szórt fénnyel megvilágított, növényekkel szépen beültetett medencében élnek. Eleinte nem könnyű megállapítani a nemüket, de ahogy felnőnek, a hímek színesebbek és karcsúbbak lesznek a nőstényeknél, melyeknek kerekebb a hasuk. Szaporításukhoz nagyon lágy esővíz vagy ozmózisos víz szükséges. Erre egy 50 literes elkülönítő medence megfelel, csak el ne felejtsük elsötétíteni, mert az ikrák nem fejlődnek fényben. Az ikrázás nyílt vízben történik. Utána a szülőket ki kell venni a medencéből, az ivadékok pedig az ikrázás után kb. 5 nap múlva kaphatnak először infuzóriákat és sóféreglárvákat.
